Raquel részt vett egy amatőr tervezők divatbemutatóján, itt készítettünk vele interjút
Valami érdekes a kezdő tervezők között?
Még nem láttam semmit, a mai este csupa meglepetés lesz.
És maga a díj, a felkérés, mit gondolsz róla?
Mindig mikor fiatal embereknek segítek, hogy elérjék az álmukat akkor nagynak érzem magam. Ez a díj segíteni fog a tervezőknek, hogy ajtók nyíljanak ki előttük, úgyhogy természetes, hogy részt veszek ezen.
Raquel mint jelent neked a morfeizálás?
Azt hogy mi hiszünk. Ez bennünk van, meghatározza a munkánkat, nem kedveljük a címlapokat. Mikor bemegyünk a studióba és alkotunk egy dalt, az a morfeizálás.
Tökéletes az összhang a három bandatag között?
Igen teljesen, én találom ki a dalokat, Juanin jön a gitárjával és David a keltás hangzással, a végén mindhárom visszaköszön a dalban.
A régi együttesetek a Xemá volt, ki akarta, hogy megváltoztassátok a nevét?
Mindenki. A Xemá egy 8 emberből álló csoport volt, akik elhagytak minket, mert változást akartak. Aztán találkoztunk Martinnal, akinek egy saját stílusa volt, és így jött létre a Morfeo.
De honnan jött a név?
Olvastam egy könyvet az álmok értelmezéséről. És abban írtak Morfeoról, aki éjjelente nem aludt, hanem járta az embereket és mindenkinek adott az álomból. Az gondoltam, hogy ez igazságtalan: hogy hol van az ő álma? Nekünk akkor a projektünk szintén lehetetlennek tűnt és így született meg az El Sueno de Morfeo.
Raquel, igaz, hogy teljesen autodidakta módon zenélsz?
Igen, néha. Néha nagyon mérges vagyok mert gyakorolnom kellene. 15 évesen kaptam a gitárom, apám írt egy kartonra kottákat, és megtanultam hova kell tenni az ujjaimat. A többi magamtól ment, néztem a tv-ben az előadókat és utánoztam őket.
Apukád tud zenélni? Segített?
Apukám professzor a képzőművészetin, és egy kicsit tud gitározni mint a bátyám. Amennyire tudtak, segítettek.
Az álmod mi volt, zenész akartál lenni vagy művész?
Művész. Emlékszem mikor gyerekkoromba a testvéreimmel felhúztuk anyu ruháit és úgy énekeltünk. És végül itt fejeztem be, énekesnőként.
Sokat beszélsz a testvéreidről? Hány van?
Hat. Én vagyok a második.
És mi vezetett 18 évesen, hogy Oviedoba menj?
Találkoztam David Feitoval, aki éppen Las Palmason töltötte a szabadságát. Szövegeket és dalokat cserélgettünk, és úgy éreztem, hogy vele kell mennem, hogy kipróbáljuk mit tudunk csinálni együtt. Nagyon fontos volt a támogatás amit otthonról kaptam. 18 évesen eléjük álltam és azt mondtam: énekesnő akarok lenni. Bármelyik apa kiakadt volna, de az enyém azt mondta, hogy jól gondoljam meg mit akarok, mert neki is voltak álmai és mégis itt ragadt a valóságban. Azt mondta az ajtó mindig nyitva fog állni előttem.
Kinek a nagyszerű ötlete volt, hogy elküldjetek egy lemezt a globomedianak?
Mindhármunké. Az összes rekordvállalathoz elküldtük. Éppen ettünk mikor telefonáltak. És mondták, hogy a miénk a szerep a Los Serranoban.
Örültél volna ha felfedeznek színésznőként vagy nem akartad azt csinálni?
Nem, ez nem az én világom, én nem tudok csettintésre átváltozni egy másik emberré, ráadásul kamerák előtt.
Gondolod, hogy szerencsések voltatok?
Igen. A sok munka és erőfeszítés mellé kellett a szerencse is, mint manapság már mindenhez. Sok olyan együttes van akik szintén nagyon jók, még sincs szerencséjük.
Te a gyors döntések embere vagy?
Igen, és ez nekem egy hiányosságom. Néha túl gyorsan döntök.
A nos vemos en el camino aranylemez lett. Tudom, hogy a népszerűsítés alatt zaklattak téged Fernando Alonsoval. Zavar, hogy a nyilvánosság mindig együtt emleget vele?
A csapat 3 emberből áll. És mikor csak rám koncentrálnak, ami lassan elkerülhetetlen, akkor ez a tisztelet hiánya másokkal szemben. Az első lemezből sokkal többet adtunk el mikor nem voltam senkivel, mint a másodikból. Mindig zaklatnak a Talk Showk ezekkel a kérdésekkel, de én ezt nem szeretem, mert nagyon zárkózott személy vagyok. De megtanultam ezzel élni.
Annyira zavar a hírnév?
Nem. (sóhajt) Én ezt nem találom nehéznek.
A zaklatások miatt rossz időket éltél át? Hogyan éled meg a spekulációkat?
Ezeket a legjobb figyelmen kívül hagyni, akik igazán ismernek engem azoktól támogatást kapok. Természetesen zaklatnak, de mivel én nem válaszolok, ezért lopnak egy fotót és kitalálnak valamit, mert nem értik meg, hogy én nem akarok erről beszélni. Én már nem tudok mit csinálni, volt hogy két autóval lezártak egy utcát, vagy lehallgatták a telefont. De nem tudod őket feljelenteni mert legális amit csinálnak. Az egyetlen amit tudsz, hogy tűrsz és megpróbálsz boldog lenni.
Nem lenne egyszerűbb elmondani az igazságot, és akkor nem lennének találgatások?
mmm… igen én mindig azt mondom, hogy érdekes, hogy én elfogadom a sajtó álláspontját és néha beszélek, de mikor nem akarok beszélni akkor ők nem fogadnak el engem és kritizálnak, mert megvédem az elveimet. Van egy munkám és nem értem miért nem csinálhatnám anélkül, hogy mindenki a magánéletemmel foglalkozna. Nem értem miért kell sátrat verni a házam előtt csak hogy kiderítsék, hogy házas vagyok-e. Hol van az a törvény ami azt mondja, hogy nekem kötelességem a magánéletemről beszélni? Miért kell abból olyan nagy ügyet csinálni, hogy mindketten egy márkát reklámozunk? Hajlandó voltam változtatni egy kicsit, de ugyanezt elvárnám a médiától is.
Raquel a dalod az „una chica normal” arról szól, hogy lesz egy hétköznapi lányból énekesnő. Milyen áron lettél az? Boldog vagy most?
Igen, én az vagyok. Voltak pillanatok, amikor nem, de legalább kitapasztaltam a hírnév rossz oldalát is.
